Hírek

A „gyógyító” kecsketej

Napjainkban talán már nem a legelterjedtebb tejek közé soroljuk, azonban ez nem volt mindig így! Gondolta volna, hogy az 1800-as évek végéig gyógyszertárban is lehetett kapni a kecsketejet? És azt tudta, hogy ebben az időszakban minden tüdőszanatórium mellett volt egy kecskefarm, mivel a különböző tüdőt érintő megbetegedéseket eredményesen lehetett megelőzni kecsketejjel? Mindezek a kecsketej antibakteriális tulajdonságának köszönhetőek. Egészségre gyakorolt pozitív tulajdonságai azonban ezzel korántsem érnek véget. Alapvetően elmondható, hogy a tehéntejhez képest esszenciális aminosavakban sokkal gazdagabb, a tejfehérje típusai eltérnek, ebből az okból kifolyólag a tejfehérje-allergiások egy része jól tolerálja, így fogyaszthatja. Vitamintartalmát tekintve sokkal magasabb az A-vitamin tartalma, valamint fehérje- és zsírsavösszetétele is sokkal kedvezőbb, mint népszerűbb társáé, a tehéntejé.

A legelterjedtebb – a tehéntej

A világon a legelterjedtebb tejet adó szarvasmarhafajta a holstein-fríz, melynek teje mindenki számára ismert, hiszen a boltok polcain ennek a háziállatnak a tejét találjuk a legnagyobb számban. Érdekes tény, hogy ezt a fajtát önfeláldozó típusú fajtának is nevezik, mivel saját szervezetének anyagcsere-működését is képes háttérbe szorítani annak érdekében, hogy tejet termeljen.

A holstein-fríz mellett a másik legnépszerűbb fajta a jersey, amelynek koncentráltabb, vagyis kedvezőbb beltartalmi mutatókkal rendelkező teje sokkal kedveltebb az élelmiszergyártók körében, mint egyéb társainak tejei. A fajta kedvező alvadási paramétereivel rendelkező tejét az ipar előszeretettel használja sajt- és joghurtgyártásra.

 

A tejelő szarvasmarhák sorában említést kell tennünk a zeburól, amelyet púpos tuloknak is neveznek. Érdekessége, hogy ezt a háziállatot főként a trópusokon tenyésztik, mert jól tolerálja a magas hőmérsékletet. Nem sokan tudják azt sem, hogy a púpos és a púp nélküli szarvasmarhák elődje az őstulok. A két alfaj körülbelül 150-200 ezer évvel ezelőtt vált el egymástól, a púp nélküliekből alakultak ki később az európai szarvasmarhafajták, púpos társaikból pedig a zebuk. Hőtoleranciája, valamint a betegségekkel szembeni szívóssága miatt a kutatók előszeretettel keresztezik más fajtákkal, tovább örökítve a fajta pozitív tulajdonságait.

A tudomány szolgálatában

A különböző keresztezési eljárásokban az amerikai kontinens élen jár, számos világhírű szarvasmarhafajta származik hasonló keresztezésekből, amelyek ma már bejegyzett, külön fajtának számítanak. A tudomány azonban nem csak a fajták keresztezésénél hozhat pozitív eredményeket. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói például az egyes fajok (pl. kecske) zsírsavösszetételét szeretnék élettani szempontból előnyösebbé tenni azáltal, hogy bizonyos takarmány-kiegészítőket adnak az állatok eledeléhez. Ilyenek lehetnek például az algafélék (édesvízi vagy tengeri is lehet), a különböző olajos növények vagy azok melléktermékei. A végeredmény egy zsírsavösszetételében módosított tej. A MATE kutatói abban a kérdéskörben is vizsgálódnak, hogy az algaetetés hatására megváltozik-e a végtermék íze, illata. A MATE Budai Campusán található elektronikus orr segítségével arra az eredményre jutottak, hogy nincs különbség az algával dúsított tej íze és egy natúr, dúsítatlan tej íze között.